A gombokkal való szoros kapcsolatom mindig is megvolt, de egy ideje borzasztóan rákattantam a kagylóból készült darabokra. Mint minden alapanyagnál, ennél is nagyon fontos a számomra, hogy természetes anyagú legyen.
Egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni a műanyag társaikkal.
A mellékelt képen a gyűjteményem, a büszkeségem, hosszú évek alatt állt össze és amikor ilyen hatalmas fedeles üvegekben több tíz kilót látok egy-egy külföldi blogon, az a gondolatom támad, hogy ezt vagy emberöltők óta gyűjtik, vagy elképesztő pénzt öltek bele, mire ilyen sok lett…
Nálunk sajnos nagyon ritkán lehet hozzá jutni, éppen a napokban láttam 8 db-ot 2000 Ft-ért a vaterán. Nagyobb az esély rá, hogy piacokon, régi varródobozok alján megbújva lelünk egy-két darabra.
Mivel már nem fértek el a nekik szánt fedeles edénykémben, gondoltam, felhasználok belőlük, és mindenképpen olyan módon akartam ezt megtenni, amely segít a szépségüket megmutatni.
Kvázi kiállítás készült belőlük a párnára, aminek az alapja is régi, egy kopott, durva szövésű lenvászon lepedő.
A szív magában is nagyon szép, de a ráhagyott szél nélkül olyan esetlenül nézett ki.
Az ilyen jellegű párna kialakítás az én számomra maga az elegancia, valahogy attól, hogy pár centire a szélétől levarrja az ember, sokkal igényesebbnek, gazdagabbnak érzem.
Ahogy elkészült, tudtam, hogy ilyesmit fogok még készíteni, hiszen pontosan azt képviseli, amit szerettem volna.
Az éke a kagyló, az alap méltóságteljes, de nagyon egyszerű és minden porcikája természetes alapanyagú, régi kincsek felhasználásával.
Éppen a hitvallásom fő pillérei ezek.
És időközben annyit nézegettem őket, hogy kíváncsi lettem, hogyan lehetséges ezeket a darabokat ilyen változó méretben és formában előállítani, ráadásul határainkon belül:
…” A kagylókból készített gyöngyház gombok elterjedéséhez a gépesítés magas foka volt szükséges. Eleinte csak tengeri kagylókból készítették, de 1890-től Amerikában, a Mississippi és mellékfolyói mentén bőségesen rendelkezésre álló édesvízi kagylókat is felhasználták gombkészítéshez.
A jászberényi gombgyár története
A kagylók feldolgozásának menetét, a teljes technológiát elmesélték még azok, akik fiatalon ebben az üzemben dolgoztak. A Zagyvából gyűjtött kagylókat hatalmas kádakban áztatták, vegyi anyagokkal kezelték, majd többször mosták. A kagyló héjából különböző méretben kiszúrták a gombot, egy másik gépen lyukak is kerültek rá. A sok gombot egy hatalmas dobban forgatták, így azok egymást fényesítették, felületüket csiszolták. A végén szétválogatták, méret és szín szerint. Attól függően, hogy a kagyló héjának mely részéből lett a gomb kivágva, s milyen vastagságú volt, a színe is változott. Ezüsttől a rózsaszínig, barnásig minden előfordult.
Orosz József jászberényi gombgyárával és dolgozóival együtt 1952-ben belépett a Műszerész KTSZ-be, ahol 1958-ig működött a gombüzem. Orosz József leánya, Molnár Istvánné Gabriella a még megmaradt gombok utolsó példányait Sinka Istvánné gombgyűjtőnek adományozta.
A XX. században a gombok már használati tárgyként funkcionáltak. A műanyagok elterjedésével a tömeggyártás került előtérbe. Ma gombokat cellulóz-, polisztirén-, polivinilgyantából, porított műanyagból gyártanak.” (forrás)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: