Megérkeztünk Svédországból. Nagyon gyorsan eltelt ez az utolsó út is, de nem akartam emlékek nélkül hazajönni. Rénszarvasos kulcstartó vagy bögre szóba sem jöhetett, nem a stílusom. Olyan szuvenírt szerettem volna, amihez szerves közöm van, amit én találtam meg és amit lehet más nem is venne észre.
Volt pinterestes tervem, ezer éves, ez a kavics bevonás, de eddig nem volt olyan kavics, ami “méltó” lett volna rá. Ám ezeket a tenger formázta kavicsokat, köveket nem lehetett nem így megoldani… a svéd kövek a svéd lomison talált csipkébe burkolva.
Ez az igazi emlék…
Mennek a polcra a képek és a többi mellé…
Aztán voltak ezek a picike csipkék is a piacon kint, amiket muszáj volt hazahozni, mert egyszerűen ordítottak azután, hogy ők márpedig levendulatallérok szeretnének lenni.
Jöttek is és láttak és győztek!
You have right,Manu!:) ♥
sono dei ricordi meravigliosi e tu hai avuto un’idea originale!Manu they are amazing , remember the places whit a part of him!Manu
Köszönöm szépen!:)
Aham, egyszerűen csak körbeférceltem a kerek csipkéket és behúztam az alján.:)
Gyönyörűek!
De szépek!A kavics behorgolás nekem is régi tervem. Jól értelmezem, hogy kész csipkéket feszítettél rájuk? Izgi nagyon.