Anyósom kertjében leszedtem a málnát. Hazavittem, egy kis vízben megfőztem, hozzá tettem egy citrom levét és a reszelt héját, mézzel édesítettem és két zacskó vaníliás cukorral. Csipetnyi só is került bele, mint minden édes ételbe, a só tudvalevő, kiemeli az édes ízt.
A fűszer a szokásos, fahéj őrölve és szegfűszeg egyben, utóbbit teatojásban tettem bele a fazékba.
Amikor felforrt, levettem a tűzről és botmixerrel elkevertem, aztán egy kis lukú szűrőn leszűrtem, hogy a málna magok ne kerüljenek bele.
A kész, már szűrt alaplevet tejszínbe kevert egész csomag vaníliás pudingporral habartam be és szeletelt mandulát pirítottam rá, olaj nélkül, teflon edényben.
Néhány perc, de az íze utolérhetetlen…
Ami a tálalást illeti, van itthon néhány porcelán felfújtas formám, a veszprémi ócskapiacon szereztem be őket, és éppen akkorák, hogy egy adag levest kényelmesen bele tudjak merni… a formájuk és a színük örök kedvencem, felfújtat nem nagyon készítek, bár jó ideje tervezem, de nem akartam, hogy továbbra is csak úgy álljanak a polcon.
Úgyhogy ezentúl “mélytányérként” funkcionálnak majd alkalomadtán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: