Akik ismernek, rég tudják, a csipkék bűvöletében élek évek óta. Mégis valahogy sok olyan ötlet vagy terv volt a fejemben, amit rég meg kellett volna már valósítani, valamiért mégsem sikerült.
Persze tudom, hogy ezzel sem találtam fel semmi újat, de nekem mégis annyira tetszik!
Végre az ócska parafa pogácsa repülhet és méltó darab kerül a helyére a forró porcelán leveses tál vagy egyéb meleg edény alá.
Ahogyan mindennek igyekszem funkciót adni, ennek is sikerült és ez igazi örömmel tölt el.
Az átmérője 17 cm, teljes egészében kézi munka.
Ó, Évi! Ez nagyon jó ötlet! Igazán stílusos alátét!(Én pedig most örököltem egy csomó régi csipkét, amiért teljesen odavagyok…)
Gyönyörű,nagyon tetszik! 🙂
Szia Nina,nem,próbáltam már és nem lesz semmi baja, a legnagyobb meleg a csipkét éri, a filchez nem ér,csak közvetetten. A nemezelődéshez alapvetően fontos víz nincsen jelen.Alma,köszönöm!:)
Nagyon szép! Ha csak dekoráció lesz akkor is megérte a sok munkát!
Nagyon szép!Évi, a hő biztos jót tesz neki? A filc nem szereti a hőt… Nem károgok, csak óvatosan érdeklődöm 🙂