A fenti képeken a tükörkeret eredeti állapotában látható. Egy elképesztő szép, bár torz tükör volt benne, aminek a legnagyobb értéke a metszett széle volt, ám egy viharos napon fogta magát és ledőlt a falról, és ripityára törött.
A keret nem mai, viszont fa és az egyszerű formája miatt nagyon a szívemhez nőtt. Elkértem hát anyutól, mielőtt kidobta volna és kezelésbe vettem.
Először le kellett venni a hátlapot, és kitisztítani az évtizedes koszt, utána pedig az összes maradék szöget kihúztam, hogy lecsiszolhassam.
A csiszolás közben keletkezett finom forgácsot (port) összegyűjtöttem és egy kis faragasztóval összekevertem, ezzel töltöttem ki a kisebb-nagyobb sérüléseket, utána pedig síkba csiszoltam. Ez egy biztos megoldás arra, hogy az ember az anyaggal azonos színű glettet kapjon és ne kelljen boltba se szaladni, ha épp nincsen otthon ilyesmi.
A széket lecsiszoltam, majd két részre szedtem, az alsó részét és a felső részét külön is átvizsgáltam, alaposan portalanítottam és fehér alapozóval dupla rétegben lefestettem.
Az egyik háklim hogy nem szeretem a makulátlan festést, pláne régi bútorokon és ennek az az egyik fő oka, hogy nincsen festékszóróm, amivel ez könnyebben megvalósítható lenne, ecsettel képtelenség, vagy rengeteg csiszolás-festés-csiszolás-festés követi egymás. Nekem még hengerem sem volt most, csak egy réges-régi kopott ecset.
Mivel a legtöbb bútor kopott lesz itthon , ezeket a darabokat is ilyennek tervezem, ezért nem is lesz rajta másmilyen vagy több réteg, a száradás után már csak a visszacsiszolás következik.
A legvégén matt lakkal le lehet még kenni, majd meglátom, milyen állapotot kapok a csiszolás után.
Most kint éjszakáznak és száradnak, holnap csiszolok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: