Clutch, avagy borítéktáska csipketerítőből és a kedvencem

Szeretem az újrahasznosításokat, az átalakításokat, átlényegüléseket, újjászületéseket.
Volt egy régebb óta nálam tanyázó csipke terítőm, amit azonnal ebben a formában képzeltem el, és már jó ideje a fejemben volt minden részlete. A strasszos elem is évek óta tengődött az asztalon, méltatlan, elhanyagolt formáját azonban mától elfelejtheti, mert megtalálta a helyét.

A csipke terítőt rádolgoztam gyapjú filcre, körbevágtam, és még egy réteg filccel összevarrtam, hogy az öltéseket eltakarjam,amikkel a csipkét aprólékosan rögzítettem. Utána már csak háromba hajtottam, a széleket szintén leöltögettem és kész is. Minden öltés kézzel készült, és ez azt hiszem, látszik is rajta.

A mellette levő spriccelő pedig szintén nagy kedvencem.

A veszprémi piacon találtam régebben, de nem ilyen szép üveg alja volt, hanem egy alumínium henger. Ez nem is lett volna baj, tetszett úgy is, de nem nagyon működött, gondoltam, vízkőoldóval neki esek és megtisztítom, csakhogy a vízkőoldó kimarta az alját és kilukadt 5-6 helyen.
Elszomorodtam, de csak addig,amíg meg nem láttam a Boróka Otthonboltban a tesóját, aminek üveg alja volt, viszont annak meg műanyagból volt a felső eleme.
Úgy döntöttem, hogy a kettőből lesz egy, tökéletes darab és így is lett.
A két átmérő csak egy millimétert tért el, ezt István teflon szalagjával oldottuk meg, így nyitható, és jól zár.