Tegnap előtt este rám jött egy érzés, hogy a konyha és az előszoba festését nem tolhatom tovább, ha idén még végezni akarok a nappalival is, szóval neki kellene állni…
Igen ám, de egy közel másfél éves bébi mellett izgalmas, és a nyafogó férj sem szereti magát a festést, viszont az eredményt annál jobban:)
Szóval -amilyen a formám-, a nagyi szerzett pipiket és kakast, úgyhogy most van hol (és kikkel) bandázni Pankának, István éjszakás volt, alszik, a legnagyobb nyugalom, ami nagyon rövid ideig tart, ki kell hát használni és neki estem.
Aki ismer, látva a kiindulási állapotot nem nagyon csodálkozik rajta, miért szeretnék változtatni.
Íme egy “előtte” és egy “közben” fotó:
Az alap narancs, ami itt szerepel minden, csak az a szín nem, amit huzamosabb ideig el tudnék viselni magam körül, ahhoz képest már több, mint két éve viselem:) Mostmár tényleg muszáj volt lépni.
Azt hiszem, ez egy Dulux szín volt, jó mély, és sötét, hogy még véletlenül se legyen olyan könnyű átfesteni. Amellett, hogy nagyon drága egy valami, egyszerűen mállik le a falról, úgyhogy két réteg mélyalapozóval kezdtem a napot reggel, utána került fel az első réteg. A munka milyenségéről árulkodik, hogy egy réteg mennyire fed, tehát legalább hárommal kellett terveznem.
És a három rétegre való tippem elég jól bejött, a harmadik réteg szárad most. Ahogy nézem olyan, mintha egy teljesen szürke nyers beton fal lenne, pedig ebben van bézs is. De a konyha egy északi ablakkal bír, és nem süt be a nap soha, ma meg különösen ködös, borult az idő.
Mindjárt megyek az ecsettel a szegélyeket és a kisebb részeket megcsinálni, mert a nagyját tedi hengerrel nyomtam le, nagy előnye, hogy annál szebb lesz,minél “össze-visszaábban” gurítgatom.
Éppen nekem találták ki:)
Ha pedig készen lesz az a bizonyos fal, ami az első képen látható, akkor a mellékelt ábrán az előtérben szereplő polc kerül majd fel rá, amit legutóbb piacoltam Veszprémben.
Alá egy ugyanilyen széles, három fiókos komódot szánok, amit pedig hétvégén hozunk el Budaörsről, azt a vaterán vettem 4000 Ft-ért. Le kell festeni, és fogantyú kell rá, de az apróság lesz:)
okés , örülök előre is 🙂
Hát még vannak javítani-valók, de amint elkészül,biztosan felrakom:)
Láthatjuk készen is a konyhádat? Már nagyon várom, hogy megmutasd 🙂
Sajnos én az ország másik végén vagyok, de van nekünk zsarnaink, szerintem megpróbálom ott. Aranyos vagy, és nagyon várom a megújult konyhát a szépséggel!! 😀
Huha, hát tálas-nak hallottam már, tányértartó egyébként, de ilyet a vaterán én sem láttam…sajna..piacokon próbáld meg, esetleg a veszprémin:)
Évi! Mi a hivatalos neve ennek a polcocskának? Vaterán próbálok keresgélni, de nincs rá “szakszavam” :D. Amúgy meg Te vagy ilyen hatalmas mázlista, vagy én vagyok ekkora balfütty, hogy nekem nem sikerül jó áron(= nem sok tízezer) ilyen szépségeket halászni. Parasztházba költözünk panelból és egyszerűen teljesen bezizzentem, csak épp a pénztárcám nem nagyon bírja :S:S
Bevallom őszintén, tompítottam rajta egy kicsit..utólag,digitálisan:D
Épp nézem az Évi műhelye bejegyzésben 🙂 Hát, az a vörös talán egy hangyabokával kevésbé zsizsegős… Különben meg nagyon-nagyon szép dolgokat válogattál össze hozzá.
Aham,meg a fő műsorszám, a nappali, ami meg borvörös.:D Egyik jobb, mint a másik,mi?:)
Hát én ugyan szeretem a narancssárgát, de falon egy percig sem bírnám. Zsizsegni kezd tőle a szemem rögtön 🙂 Nálunk a házban nemrég adtak ki egy lakást, ahol az új bérlők kedvéért átfestették a falat. Na tippelj, milyen színre… Pontosan ugyanez a retina-szaggató izé lett a végeredmény. (A földszinten van a lakás, úgyhogy mikor szellőztették, többször is láttam, ahogy a csudaszép fehéres, bézses árnyalatok zsizsegőbe változnak. Sírnivaló volt. De persze ízlések és pofonok… :-)Csoda, hogy idáig bírtad. Ha jól értem, még lesz egy előszoba renoválás is? Huhhh, mindent bele! :-)Szia: Marton-Szabó Dóri
El bizony, ez nagy élmény, ide mindenkinek el kéne jutnia legalább egyszer, aki hasonló mániákus, mint én:)
Áááá. El KELL jutnom Veszprémbe. (Azt kértem születésnapomra… már tudja a férjem, hogy nem vagyok normális).