“Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog.
Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.
Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.
Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének.
Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
(Wass Albert – Te és a világ)
Bár odakint még mindig morcos az idő, azért már érezni a csiklandós szellők illatán a közelgő tavaszt. Már nem kell hóesésre ébredni és bele lehet menni minden pocsolyába, ami jó,azt jelenti, hogy már nincsen fagy.
Esik az eső, de ez jó, mert legalább jól átázik a föld a tavaszi hajtás előtt, és bőven lesz miből építkezniük a növényeknek.
Azt vettem észre magamon, hogy nem is a színekkel van bajom. A színeket szeretem, ha a természet árnyalatai és egészen hihetetlen színskálát figyeltem meg a múltkor a mohák között is….szürkék, zöldek, barnák…
Az anyagokkal sincsen bajom, ha természetes anyagok…
Egyre inkább erre irányul minden figyelmem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: