Néha írok is, bár az utóbbi időben ez kicsit elmaradt.
Igazából inkább a munkára igyekeztem koncentrálni, mert érzem, hogy van bennem még, ami ki szeretne jönni és ha a gép előtt ülök, az nagyon sok időt elrabol.
Jobb lenne, ha egy nap nem csak 24 órából állna, de ezt a sirámomat már milliószor hallhattátok. Vagy kéne egy időkibővítő. Vagy térhajlító…
Vagy fel kéne ismernem a korlátaimat és elfogadni, nekem is csak 24 óra jutott, mint bárki másnak:) És meg kéne tanulnom beosztani.
De ehhez az első lépés tényleg az, hogy az ember nem ragad a gép elé…
Átkozott Pinterest…
♥
Hát…megmondom őszintén, sehogy…amikor eszembe jut valami, előveszem, elkészítem félig vagy egészen. Aztán jön valami SOS munka,azt megcsinálom,emez feledésbe merül…szóval etéren is káosz van:)
Az a legnehezebb, hogy észbentartsam és válogassam a projekteket a szelektálástól nem is beszélve. Mostanában kis képeket nyomtatok főleg a pinterestől…haha és ezeket rakom bele a kis ötletfüzetembe, hogy nehogy lemaradjon valami is. Te hogy szelektálsz a sok megvalósítandó dolgok között?
Ugyeee?:)
Évi, ugyan erre gondoltam tegnap este…… gondolat olvasó vagy, de szerintem nem csak mi szenvedünk ilyen betegségben.Én is mindig azt szeretném, ha végtelen óra lenne egy napban. Annyi mindent meg szeretnék valósítani és soha nincs rá idő.