Csúnyából szép

Persze ez szubjektív, de mint tudjuk, nekem a vörös nem barátom.
Találtam egy halál édes mécsestartó lámpást valami végtelen mocskos állapotban, de már akkor beleláttam, milyen szép lesz átfestve.
Éppen előtte nem sokkal vettem egy Martha Stewart-féle festéket a Hobbyművészben és itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam.

Alapozásra semmi szükség nem volt, pedig volt, ahol viaszos volt a felület.

A házikót teljesen szétszedtem, mindent kicsavartam, ami fém volt, hogy utána ne kelljen már pucolgatni a részeket.
Az üveglapok is kijöttek, azokat is levakartam.

Az alábbi képen még a régi, vörös fal látszik, mert a nappaliban az utolsó, a negyedik fal még ilyen, a közeljövőben azonban ennek is neki fogok esni. Azért azt hiszem, hogy ezt a kánikulát megvárom, de legalábbis annyit, hogy 30 fok alatt legyen a hő.
Mivel csak egy fal, néhány óra alatt meglesz takarítással együtt is, de muszáj volt megvárni, hogy a nappali szekrénysor kikerüljön.
(Majd arról is lesznek előtte-utána képek…)

És hát valljuk be, ez a szürke árnyalat a rozsdás tető ellenére is hatalmas változás.
A rozsda maradt, ha úgy fogom fel, akkor a házikó történetéhez tartozik, de levakartam róla a mocskot és a kormot.
A babasarokba szánom, a gyerekeknek.

Mivel már csak egy hónap van a legkisebb megszületéséig, lassan ebbe az irányba is el kell mozdulnom, elő kell készíteni a terepet:)