A legutóbbi vasárnap találtam a piacon egy klassz kis fonott mózeskosarat, pont olyat, amilyet elképzeltem magamnak korábban (milyen meglepő), és kaptam is az alkalmon, mivel sikerült az árát 4000-ről 1500 Ft-ra alkudni.
Viszont úgy nézett ki, mint amiben krumplit tároltak, a bele való párnát az árus a feneke alól húzta elő nekem.
Első lépésben szétszedtem, korrekt kis szerkezet, nem hiszem, hogy sokat használták, egy teljesen jó kis kókusz matrac van az aljában.
A bele valókat alaposan beáztattam és kimostam. Utána derült ki, milyen foltok maradtak, amiket alaposabban kezelésbe kell venni. Ezeket hipóztam, annak ellenére, hogy most biztosan sokan felszisszennek.
Viszont cserébe minden hófehér lett, így ment be még egy mosásra a gépbe, de mivel csak 40 fokban lehet mosni, kénytelen voltam ehhez alkalmazkodni.
A második mosás után némi vasalás, összeszerelés, és máris kész.
Szerintem egy álom.
Az elején nagyon jó szolgálatot fog tenni, a lakásban bárhol lehet majd, nem kell hordozóban “ülnie”. Aztán ott lesz még az egész augusztus, amikor lehet még meleg és ha elmegyünk a Balatonra, ebben remek lesz neki, az árnyékoló tök jól működik, lecsukható, felnyitható.
Tervben már csak egy passzoló rovarháló megvarrása van.
beautiful this craft!!!I love it!!I like to work with wood. take a look at my blog:http://elianeapkroker.blogspot.com.br/Thank you.Eliane
:))) Már várom,hogy a kis albérlő beleköltözzön:)
Remélem, hogy valóban praktikus lesz, bár mobil járókának mindenképpen, ha fel se emelem soha, akkor is.:)
Na azt nem tudom, hogy a gyakorlatban hogyan fog beválni, még csak Annát dugtam bele, de ő teljesen kitölti:D
Mondtam nekik,h többért nem viszem el, pedig dehogynem, elvittem volna 3000-ért is, ha nem enged belőle 4000-ért is…
Igazából lehetett látni, mennyi szépség rejlik benne, és a kezed alatt gyönyörűen fog újjá születni. ezért csak egy valamin lepődtem meg. Ezerötszáz????????????? Lefordultam a székről!
Nekünk is volt ilyen kis halványkék csíkos textilekkel, nagyon cuki volt, de az volt vele a bajom, hogy egyedül nem tudtam vinni benne a “babámat”, mert valahogy nem tudott egyensúlyban maradni, így maradtam a vesszőkosárnál, ami egy masszívabb darab és így nem nyeklett-nyaklott, ha egyedül cipeltem.
Sosem voltam oda a mózeskosarakért, de ez tényleg nagyon aranyos *.* édes és jól néz ki, és praktikus… tetszik 🙂
Nagyon kiváncsi voltam rá!Csodás lett!!!Először azt hittem,hogy te varrtad a hozzávalókat.Nekem olyan kosár kemény mózesem van.Ez írtó helyes!!!!!Az etetőszék is.:)