Akkor ezeket a szépségeket sem lehetett szó nélkül (festék nélkül) hagyni…
A tükör seszínű fém, lehet hogy réz, és akkor bűn lefújni, mégis, nekem így tetszik. Bár alaposabban megnézve a hátoldalát, kétlem, hogy réz lett volna…
A másik kis falikar meg arany színűre volt fújva, vagy festve, természetesen az sem maradhatott…
Úgyhogy most a fúrót várom, hogy ők is felkerüljenek a helyükre, bár egyelőre még pontosan azt sem tudom, hogy hova szánom…
Mindkettő “piacolt”, a tükör vatera, a falikar veszprémi lomi:)
