Nagyon szeretem a gyűrűpárnákat, valamiféle megmagyarázhatatlan kapocs van közöttem és közöttük… mindegyik másmilyen, nincsen két egyforma. Talán, mert ezeknek a csipkéknek az egyik legméltóbb felhasználási módja ez, ünnepélyes és különleges, amikor ugyan a fő hangsúly a karikagyűrűn van, s nem a hordozóján. De mégis, megfelelő háttér…
A szalagok is, a csipke is, a gomb is újrafelhasznált, mint általában minden, amivel dolgozom. Mindegyik tárgyamon van valami, ami “pótolhatatlan”, mert ettől kapnak igazi személyiséget és én ezt szeretem bennük. És reménykedem, hogy Ti is.
Ebből kifolyólag szinte egyik sem reprodukálható, és sajnos (vagy szerencsére) tényleg nincsen két egyforma. Lehetséges, hogy ez csak az én mániám, de jobb szeretem így. Bár az is lehet, hogy tévedek…manapság a sorozatgyártás a menő…
De talán nem is akarok menő lenni. A szó mai értelmében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: