1.0Évi műhelyehttps://bardoczeva.cafeblog.huHosszú-Bardócz Évahttps://bardoczeva.cafeblog.hu/author/byme-bardocz-eva/<div><a href="http://2.bp.blogspot.com/-m-nhHaSwY_k/UVwAr5LJozI/AAAAAAAAG_o/uFufNHlkhLo/s1600/IMG_8525.JPG"><img border="0" height="380" src="https://bardoczeva.cafeblog.hu/files/2013/04/IMG_8525.jpg" width="550"></a></div><br>Fehér mániám van, a fehér rabságában élek, ez tagadhatatlan.<br>De ez édes rabság a számomra, olyan "betegség", ami gyógyít is egyben.<br> Valamiért úgy érzem, hogy a lelkem egy része hiányolja a fehéret, a rendet, a nyugalmat, mert ikrek jegyűként sokszor nehéz ezeket a dolgokat megteremtenem magam körül.<br>Közben pedig nem vágyom semmi másra, mint hogy rend vegyen körül és nyugalom, ennek ellenére ez sikerül a legkevésbé általában.<br><br>Sokszor elgondolkodom azon, mennyire vagyok egyedi.<br>És mindig rájövök, hogy nem kifejezetten, de talán nem is az a célom, hogy egyedi legyek.<br>A tárgyak kinézetét illetően semmiképpen.<br>Az egyediséget azáltal szeretném elérni, hogy olyan anyagokat használok fel, amik pótolhatatlanok. A körpárnáim és a többi fehér párnám alapja is vintage lepedő, az igazi, a vászon, a ropogós.<br>A terítőket kár is lenne magyarázni, egyszer valaki rengeteg órát töltött el az elkészítésükkel és minden egyes szálban érzések, lélek van.<br><br>Nem akarok hát túl költői lenni, de az én munkámnak egy célja van, az értékmentés.<br><br>Nem szeretek bolti anyagokkal dolgozni, az is a munkám része, de nem az a kedvencem. Hanem amikor benyúlhatok a régi textilek közé, a csipkék  megfogják a kezem, és belekapaszkodnak, mikor melyik. Amelyik épp megérett rá, hogy újjászülessen.rich