A történet régen kezdődött.
A Nagymama igazi Úrihölgy volt, nagy Ú-val, igazi nagys’asszony.
Sokszor nem volt szerencsém nyaralni vele a Balatonnál,de néha igen. Az egyik ilyen nyaralás alkalmával vett nekem Tapolcán egy alapot és azt mondta,hímezzünk. Ő hímezni akart, és nem velem foglalkozni, ezt megoldotta úgy, hogy nekem is adott munkát és milyen jól tette…
Persze nem voltam már kicsi, 15 éves voltam és legkevésbé a hímzés érdekelt, mégis nekiálltam.
Tudni kell, hogy sosem szerettem az alap színeket, amikkel a népi hímzések készülnek, a pirosak, sárgák, élénk zöldek és a többi nem az én stílusom. Nekem túl élénkek, tehát elhatároztam már az elején, hogy a saját kedvenceimmel dolgozok majd.
Megpróbáltam a gurigás hímzőfonalat, de annál sokkal jobban kellett figyelni, hogy szép legyen, ezért áttértem az osztott szálasra.
A hímzésben ennek megfelelően vannak osztott szálas részek, és nem osztottak is, illetve sok esetben magán a virágon belül is változik a szín, mert holmi patchwork-jelleggel szerettem volna felhasználni a meglevő,összegyűlt, de nem nagyon használt hímzőfonal-készletem.
Vannak benne szépen sikerült részek és vannak benne olyanok, amiken látszik, hogy akkor és ott, életemben először volt a kezemben hímzőkeret és tű meg cérna.
De nem merek belegondolni, hogy ha ezt az “ajándékot” ott és akkor nem kapom meg, akkor ma hol tartok. Lehet, hogy akkor egyáltalán nem kezdek el foglalkozni a kézimunkával és nem varrogatok.
Persze tudom, véletlenek nincsenek és ennek így kellett lennie.
De furcsa mégis belegondolni, hogy mennyi apró lépés irányítja az ember életét, és sorsát, milyen picike dolgokon múlik, merre indul tovább a történet.
Gyönyörű, sokkal szebbek ezek a színek és köszönöm a nosztalgikus érzéseket :)Egy hónapja találtam Rád, gratulálok az alkotásaidhoz! Sok sikert az új évben is!üdvVera
Kedves Évi!Ez a párna lélegzetelállítóan gyönyörű, nem találok megfelelő szavakat erre a tökéletes kézimunkára és erre a lenyűgöző színharmóniára! A hozzá fűződő történet pedig igazán megható. Erre mondjuk: felbecsülhetetlen.
Mindenesetre megérte befejezni!
Gyönyörű!
Átlag 15 éves voltam,nem is fejeztem be, csak a napokban…:)))
Nagyon szépek a párna színei és a gondolatok is! Biztos már akkor benned volt az érdeklődés csírája, mert egy átlag 15 éves nem fejezte volna be;) Nagyon eredeti lett így a párna!
Ez valami gyönyörű lett ♥Ezekkel a színekkel sokkal jobban tetszik!!!!
Nagyon szép lett! Nekem nagyon bejön amikor régiből vagy régiesből modern hatásokkal (mint pl itt a színekkel) kombinálva készül valami új. És engem is a nagymamám tanított … Ő úgy mondta: varrni (=hímezni). Éljenek sokáig a szívünkben az áldott emlékű nagymamák!
Ez csodás és tökéletes, akár én is csinálhattam volna :..(na , jó csak vicceltem 😀 )…de nekem is így tetszik .Klassz
Gyönyörű lett!! A hagyományos színűeket én sem szeretem, de ennek egészen más így a karaktere. Teljesen elvarázsolt!
én pedig nem is szeretem a hímzést, nem hímezni, hanem magát a hímzett dolgokat, de ezt most átértékelem, s azt mondom, hogy lehet, hogy a hagyományos színeket nem szeretem, azt a rengeteg élénk színt egy kupacban. mert ez viszont nagyon.mutass még. 🙂
Ez a párna gyönyörű lett Évi! A hálószobátok színvilágához tökéletes! Persze az ember ízlése a divattal együtt változik… Pár éve ciki volt a hímzett párna(+koloniál szekrény és műcsipke függöny)- most, hogy újra trendi, szerencsére egyre többen felfedezik ezt a népies irányvonalat! Pár hónapja én is készítettem egy mécsestartót, és hasonlóan hozzád, én sem az eredeti színeket használtam! Csak az érdekesség kedvéért! :-)http://www.meska.hu/ProductView/index/393409 Ez a párna egy örök darab lett! Ha már nem “trendi” szépen be lehet pakolni a komódba, aztán pár évtized múlva újra elővenni, és nagyon örülni neki!:-)
Tudom,Nina, én is így gondoltam amúgy,hogy hiába cserélem le a színeket, attól még a forma az forma marad, de valahogy,valamilyen varázslatos módon,mire befejeztem,megszerettem. Persze nem állítom, hogy most minden ilyen hímzett lesz nálunk a jövőben a lakásban,de ezt a párnát borzasztóan megszerettem. És örömmel fogom nézegetni. Sok minden és sok mindenki jut eszembe róla, és többek között Te is benne vagy a fonalaiddal:)
A színvilága nagyon szép, sokkal jobban bejön nekem is, mint az “eredeti” színeik… Csak a mintavilág az, ami sehogysem fekszik nekem :))) Nagyon nem a stílusom… Gyönyörű párna, és sok munka van benne, de épp ettől lesz igazán értékes 🙂 NAgyon ügyi vagy!
Annyira gyönyörűek a színei. Én, azon kívül, hogy hasonlóan nem tudok mit kezdeni az eredeti színezéssel, inkább az egyszínű mellett maradtam. A nagymamám nekem is rengeteget hímzett, és tudom, hogy voltak olyanok, amik még gyerekként is elnyerték a tetszésem. Most inkább újraértelmezem, átformálom a színt, a mintát, ahogy azt régen is tették.