Tegnap este alig tudtam elaludni. Panka is érezhette az izgalmam, mert este 11-ig kukorékolt ő is, és másnap reggel fél hatkor velem együtt ébredt. Megpróbáltam visszaaltatni, hogy az apja alhasson, de nem ment, és emiatt kis késéssel indultam csak el a piacra, Veszprémbe.
A részletekkel nem fárasztanálak Benneteket, de talán elég, ha annyit mondok, ilyen gyorsan még nem értem át soha.
Abban bíztam, hogy már nem lesz akkora tömeg, mert a nyaralók már nem jönnek el a Balatontól, és nagyjából így is volt. Nem volt sok ember, viszont nem volt sok áru sem. Rengeteg lom, de a szó szoros értelmében, nem a mi értelmezésünkben sajnos.
Régen vásároltam ilyen keveset, de mégis nagy fogásokra akadtam. A legnagyobb egy világháborús tál, a Luftwaffe pecsétjével és horogkereszttel, amit 300 (!!!) Ft-ért adott a nő. Azt hiszem, egyetérthetünk, hogy ez megérte. Aztán egy városlődi majolika tál, ami a nyomozásom alapján igazából Herendi. Valamint a szokásos szépséges vászonlepedők, párnahzatok, na és egy BUTLERS abrosz, amit 400 FT-ért adtak, mert koszos volt és foltos, és az imént mostam patyolat tisztára némi hipós előmosás után. A boltban a mai napig kapható, 10.000 Ft az ára.
Régóta vadászom mindenre, ami teríték.
A szép vonalú tányérok. poharak szerelmese (is) vagyok, ezért nagyon megörültem, amikor rátaláltam ezekre a fehér, önmagukban mintás tányérokra, mind más mintával, mind más átmérővel és majdnem mind más eladónál volt, mégis együtt összetartozónak érzem őket. Alig várom, hogy adódjon olyan alkalom, amikor ezekkel a vegyes kincsekkel teríthetek majd meg.
A poharak utáni vadászatom nem mindig jár eredménnyel, mert minden alkalommal rogyásig vannak a ládák, dobozok poharakkal, nagyon kevés közöttük az olyan, amin megakad a szemem. Ezért fájt különösen látnom, hogy ezt a három gyönyörűséget még másik két ugyanilyen, ripityára törött társa veszi körbe. Szép szám a három, mesebeli szám, de egy pohárkészlet esetén az öt szebb lett volna. Muszáj volt ezt a három darabot megmentenem, mielőtt a hajigálástól nekik is végük.
Szerettem volna egy elegáns, emeletes kínálót is, a jobb felső kép alján már elemeire szedve meg is örökítettem.
A fém szereléke arany színű, ezeket le fogom zsírtalanítani és lefújom fehérre, természetesen alaposan és részletesen beszámolok majd a dologról.
És a kekszes doboz.
Látjátok, milyen csorba, a teteje is ilyen, szinte körben végig. A történethez hozzá tartozik, hogy nagyon rég kerestem olyan megoldást, amiben stílusosan lehetne kekszet tartani, és nem a hagyományos angyalkás, vagy akármilyen más giccses fém doboz. Nem tudtam, hogy milyen az Igazi. Már tudom. Ez a tároló az Igazi, nekem.
Minden hibájával, csorbaságával, gyámoltalanságával. Én így ismertem meg és így szerettem meg, megígértem neki, hogy ha velem jön, soha többet nem lesz híján simogatásnak, a hasa mindig tele lesz és többé nem kell magányosnak lennie. Velem jött…
Oldal ajánlása emailben
X
