Évi műhelye

Az előszoba és a konyha új színe

Bal sarokban az új versenyző, jobb sarokban a régi, eltávolítani, eltakarni szánt árnyalat.

Aki kicsit is ismer engem, tudja, hogy mennyire nehezen viselem a sárgákat és a pirosakat, hát itthon mind a kettőből kijut rendesen. A napokban azonban sikerült eljutnunk Apácskával az OBI-ba, hogy kiválasszuk az új színt, mindkettőnk teljes megelégedésére.

Ezt a szürkés árnyalatot választottuk, Supralux  a szentem, és a kódja  EN.02.77., szinte ugyanaz a szín, mint ami a hálóban van, csak világosabb árnyalatban. Titokban ebben reménykedtem, hogy sikerül majd ugyanazt a színt kiválasztani,de egy olyan bevásárlóközpontban, ahol neonnal világítanak, elég nehéz ez.

Szerencsém volt. Most jön a neheze.

A királykisasszony Trónja

Innen indultunk és ilyen lett a kis hintaszék, amit a vaterán szereztem be 3000 Ft-ért Pankámnak. Szegényem az utóbbi néhány éjszakát a szabad ég alatt töltötte, és épp azután kezdett el zuhogni az eső, hogy behoztam. Talán ha hamarabb behozom, előbb elkezdhet esni (viccelek).

Egy szivacsból ki kell vagdosni egy akkora darabot és olyan formájút is, mint az ülőfelület, ami nem egyszerű…Nem baj, ha nem lesz tökéletes, ollóval képtelenség is.

A szivacsot az anyag visszájára rajzoljuk és kb a szivacs vastagságának a felét rá kell számolni, ott kell levarrni majd.

Közben elkészítettem a megkötőket is, kb 40 cm hosszú, 10 cm széles csíkokból kell négy darab. Félbe hajtva levasalom, a két szélét megint behajtom és szintén levasalom, majd a végét ferdén levágom, szintén behajtom és levasalom, levarrom. Erre a hozzá jobban értők azt mondják, egyszerűen fel kell rajzolni az anyag visszájára, körbevarrni, majd kifordítani, de nekem nem volt lelkierőm egy 40 cm hosszú kígyóval szenvedni.

A kifordított huzaton a helyére tűztem a megkötőket, a hátlap sima átlapolás, könnyen levehető, az egészet összetűztem, majd körbevarrtam és voilá!Kész.

 Ezektől a masniktól hátul, teljesen készen vagyok, sokkal jobban mutatnak élőben, mint ahogy a fejemben elképzeltem. A huzat messze nem tökéletes, hiszen ráncolódik és nem is passzol teljesen,de kit érdekel?
A festés sem tökéletes, hiszen agyon kínoztam, na és…

Ez lett az én tökéletes kis Hercegnőm tökéletesen tökéletlen kis trónja. Még tervezek varrni hozzá egy mini ráncolt körpárnát, de már nem bírtam magammal és meg kellett mutatnom az eddigieket:)

Most, hogy már végre nekiálltam és egyre kevesebb felújítandó, átalakítandó holmi áll a garázsban, jobb a kedvem is. Úgy frusztráltak, megvolt a sok ötlet, de nem kezdtem bele…és most felszabadító az évek alatt összegyűlt elméletet végre gyakorlatba önteni.

Shabby look

Nos, ez minden, csak nem szakértő munka,  ha egy festő meglátná, gyanítom, kitérne a hitéből. Ne tőlem tanuljatok bútort festeni:))

Mindenesetre sorolom,mitől biztosan nem jó ez a fajta festési mód azok szemében, akik értenek is hozzá.
Az egész festést alapozóval kezdem, ez eddig piros pont nekem, de az már nem annyira, hogy még mielőtt tökéletesen megszáradna,  csiszolás nélkül viszem fel a második réteget. Igen, a második réteg alapozót. És festéket, mármint olyat, ami nem alapozó,nem is teszek rá.

Az egész szárad egy jópár órát, mondjuk egy éjjelt, és másnap nekiesek szegényeknek egy brutál csiszoló papírral, asszem P60-as volt. A festéket szinte feltépi a fáról, belemar, karcol, felsért…de ettől olyan végtelenül autentikus elnyűtt hatást kelt, hogy én nem tudom nem imádni.
Ráadásul a festék olyan vastagságban volt fenn, hogy nem tudott teljesen megkeményedni, egy kicsit még ragad. A csiszoló papírban levő por pedig fog. Így már nem csak kopott, hanem kicsit koszos is, amitől nekem még jobban tetszik.

A lustaság vezetett erre a megoldásra, jónéhány évvel ezelőtt, de azóta is ez a kedvencem.
Az a fajta antikolás, amikor a fehér alá sötétet festenek és azt mutatják meg, nekem azért nem értelmezhető, mert attól, hogy valami régi, attól még miért kerül fekete festék az éleire? HA kopik, az eredeti anyag látszik ki,nem?

A malőr persze nem maradhatott el, a tükrünket lemértem,de rosszul emlékeztem és tíz centivel kisebb, mint a keret. Ez csak annyiban jelent gondot, hogy most lett egy felesleges lap tükrünk, ami eddig volt és új anyagból kell vágatni a keretbe. Jobban szerettem volna, ha meglevő anyagokat tudunk újrahasznosítani, dehát ember tervez…

A kis szék alsó része már készen van, a felső még túl szép, túl tiszta, túl rendezett, de az is sorra kerül hamarosan és ha hazahoztam, készítek egy tutorialt a hozzá illő ülőpárna megoldásához.
Persze, mint ahogyan ezen a blogon minden, ez sem lesz profi, én amatőr vagyok.

De talán meghozza a kedvét néhányotoknak, hogy maga is bele merjen vágni ilyen projektekbe!     
Szerintem érdemes!

A tükörkeret és kis hintaszék fehérbe öltözött


 A fenti képeken a tükörkeret eredeti állapotában látható. Egy elképesztő szép, bár torz tükör volt benne, aminek a legnagyobb értéke a metszett széle volt, ám egy viharos napon fogta magát és ledőlt a falról, és ripityára törött.
A keret nem mai, viszont fa és az egyszerű formája miatt nagyon a szívemhez nőtt. Elkértem hát anyutól, mielőtt kidobta volna és kezelésbe vettem.
Először le kellett venni a hátlapot, és kitisztítani az évtizedes koszt, utána pedig az összes maradék szöget kihúztam, hogy lecsiszolhassam.


A csiszolás közben keletkezett finom forgácsot (port) összegyűjtöttem és egy kis faragasztóval összekevertem, ezzel töltöttem ki a kisebb-nagyobb sérüléseket, utána pedig síkba csiszoltam. Ez egy biztos megoldás arra, hogy az ember az anyaggal azonos színű glettet kapjon és ne kelljen boltba se szaladni, ha épp nincsen otthon ilyesmi.

A széket lecsiszoltam, majd két részre szedtem, az alsó részét és a felső részét külön is átvizsgáltam, alaposan portalanítottam és fehér alapozóval dupla rétegben lefestettem.
Az egyik háklim hogy nem szeretem a makulátlan festést, pláne régi bútorokon és ennek az az egyik fő oka, hogy nincsen festékszóróm, amivel ez könnyebben megvalósítható lenne, ecsettel képtelenség, vagy rengeteg csiszolás-festés-csiszolás-festés követi egymás. Nekem még hengerem sem volt most, csak egy réges-régi kopott ecset.

Mivel a legtöbb bútor kopott lesz itthon , ezeket a darabokat is ilyennek tervezem, ezért nem is lesz rajta másmilyen vagy több réteg, a száradás után már csak a visszacsiszolás következik.
A legvégén matt lakkal le lehet még kenni, majd meglátom, milyen állapotot kapok a csiszolás után.

Most kint éjszakáznak és száradnak, holnap csiszolok.

Keresztek Swarovskikkal

Hófehérkék

Természetes ráncok

Mi nekem a vatera?

Az a hely, ahol kiélhetem a kincskeresés utáni vágyam, a kincsek utáni vágyam akkor is, ha nem jutok el a piacra.

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de a szerzés, a birtoklás és a rátalálás öröme éltet.
Mintha soha életemben semmim sem lett volna és azt hihetném, hogy ettől leszek gazdag, És valamilyen értelemben biztosan, hiszen a gazdagságnak ezer arca van.

A poszt megírásának a pillanatában a kedvenc részlegemen, az Antik, régiség/Lakástextil kategóriában 3470 tétel szerepel. Ezt nem lehet mind átnézni, értelemszerűen valami alapján szelektálni kell.

Én ezt két módon teszem.
Előre kitalálom, hogy mennyit vagyok hajlandó adni ezért, vagy azért, tehát az első szűrő az ár.
A második szűrő pedig a szín. Nálam ez egy, a fehér. Minden más szín kilőve, mert ha valamiből színes holmira vágyom, azt tényleg szeretem a saját szememmel látni, a képek nagyon sokat csalhatnak az árnyalatokkal.
Rákattintok tehát az Antik, régiség kategórián belül a Lakástextil aloldalra, és a keresőbe beírom, hogy “fehér”, majd kipipálom, hogy “a leírásban is keres”. Az eredmény már csak 489 termék, ha ezt az ember növekedő ár szerint rendezi, nem kell olyan sokat átnézni.

A másik, ha kulcsszavakra, konkrét dolgokra keres az ember.
A kedvenc kulcsszavaim a következők:

  • hímzett
  • csipkés
  • romantikus
  • fodros
  • masnis
  • lenvászon
  • batiszt
  • madeira / madéra (attól függetlenül melyik a helyes, mind a kettő hoz eredményt)
  • csipke
  • natúr
  • szőttes
  • monogramos / monogrammos (van aki így írja, van, aki úgy)

Ezek az esetek nagy részében legalább egy olyan értékelhető eredményt hoznak, akit amúgy is kerestem, Amikor egy ilyet meglátok és még az ára is kedvező, mindig azonnal megnézem, hogy az adott eladónak milyen további terméke van, mert sokszor találok hasonló szépségeket és volt már, hogy amikor ezt jeleztem az eladónak, kikiáltási áron azonnal levette nekem a termékeket.

De innen szerzek be régi fajátékokat is, és tömör fa bababútort,  éjjeli szekrényt és mindenféle mást is, hiszen a tömör fát lecsiszolhatom és megmunkálhatom.

Mindemellett muszáj kitérnem rá, hogy itt sem mindig olyan jó a felhozatal, némi szerencsére szükség van, néha felbukkannak nagyon jó kis tételek, amikre azonban bűn lenne nem lecsapni.
Sokan csodálkoznak rajta,mennyi mindent vettem már ott, én mindenkinek szeretettel ajánlom, sok örömet szerzett már nekem az ott megvásárolt holmi és igazán nem volt rossz tapasztalatom.

Rá lehet kattanni, nem mondom, hogy nem, dehát mire nem, ha ennyire feldob?:)

Mai események

 A tegnap érkezett vaterás csomag darabjait kimostam, kifehérítettem,amennyire tudtam,megszáradtak, kivasaltam, kikeményítettem mindet.
A párnahuzatokat ahogy tudtam kijavítottam,de szembesülnöm kellett vele, hogy az idő vasfoga ezeket sem kímélte, szinte azonnal szakadnak, ha kis feszítés éri őket, így hímestojásként kellett bánnom velük.

Főleg,amikor megvarrtam a belső párnákat és megpróbáltam beléjük tuszkolni.

Így, hogy tisztán, készen, rendben látom őket úgy gondolom, minden perc munkát megértek.

 A csomagban voltak vászon szalvéták, amiknek az alapanyaga csodálatos, batiszt finomságú vászon, a hímzés szinte lényegtelen is, de az, hogy az is ilyen szép, már szinte csak hab a tortán.

Ahogy pakolásztam a kincseket, rá kellett döbbennem, hogy nem fogok ennyi szalvétát használni soha az életben, így könnyen lehet, hogy valaki karácsonyra például majd a gyűjteményemből való kincset kap.

Na ugye azon felül, hogy nekem most esett le, hogy az ajándékok nagy részét meg tudom venni most ősszel még a piacon. Szerencsémre csupa olyan Hölgy vesz körül a családban és a szűkebb baráti körömben (de a tágabban is), akik mind ugyanezekre a hófehérkékre buknak textilben is, csetreszben is. Nem tudok hát melléfogni.

Talán még a szalvétákba is hímzek az illetőnek. Csak,hogy még személyesebb legyen.

Pankámnak pedig megérkezett a bölcsője,amit a vaterán vettem neki. Szegényke kicsit megviselt, hiányzik a fenéklemeze és a matraca és amúgy minden más is, de milyen gyönyörű lesz..
Fehérre festem majd (mi másra) és remekül fog passzolni az esztergált pálcás kiságyához, és a szintén esztergált pálcás kis babahintaszékéhez, ami azóta is arra vár,hogy csiszoljam és fessem.

A lelki szemeim előtt már látom, milyen édes lesz a habos, csipkés babaágyneművel, a hintaszék meg a kis babatakaróval és a párnácskákkal..
Már csak azért könyörgöm (magamhoz), hogy legyen időm mind el is készíteni.

Gyűjtögető

Van egy sorozat, a spektrumon megy néha, a Gyűjtögetők címet viseli és rendkívül szemléletes. Néha-néha már annyira, hogy teljesen magamra ismerek.

Annyi talán a különbség, hogy én nem a szemetet gyűjtöm, hanem a kincseket, bár lehet ez is a betegség része, hogy én kincsnek látom, amit más nem:)

Nálam a textilek gyűjtése élvez ilyen kizárólagos elsőbbséget, és egyes-egyedül a régi textilek érdekelnek.
Azok között is egyértelműen csak azok, melyek kézzel készítettek, vagy olyan hatásúak, mintha kézzel készítettek lennének. Az aprólékos, finom munkák érdekelnek.

Az egyik kedvenc beszerzési helyem a veszprémi piac mellett, ahol őszintén szólva nem nagyon van időm a csereszek mellett a textileket is alaposan átturkálni, a vatera.
Ott van idő böngészni és általában kellemes meglepetés ér, hiszen a kincseim kézbe véve még szebbek, mint a néha rettenetes minőségű fényképeken.

Most ez a csomag érkezett, és várja, hogy rendbe tegyem, tehát megyek is!

Ne felejtsétek, ha ilyesmi szépségeket szeretnétek, még csak nem is kell sok pénzt kiadni, elég egy kis türelem, a vatera vagy egy másik aukciós oldal. Bárki rájuk lelhet, ha elég kitartó!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!