Évi műhelye

A mózeskosár is kész!

A legutóbbi vasárnap találtam a piacon egy klassz kis fonott mózeskosarat, pont olyat, amilyet elképzeltem magamnak korábban (milyen meglepő), és kaptam is az alkalmon, mivel sikerült az árát 4000-ről 1500 Ft-ra alkudni.
Viszont úgy nézett ki, mint amiben krumplit tároltak, a bele való párnát az árus a feneke alól húzta elő nekem.

Első lépésben szétszedtem, korrekt kis szerkezet, nem hiszem, hogy sokat használták, egy teljesen jó kis kókusz matrac van az aljában.

A bele valókat alaposan beáztattam és kimostam. Utána derült ki, milyen foltok maradtak, amiket alaposabban kezelésbe kell venni. Ezeket hipóztam, annak ellenére, hogy most biztosan sokan felszisszennek.
Viszont cserébe minden hófehér lett, így ment be még egy mosásra a gépbe, de mivel csak 40 fokban lehet mosni, kénytelen voltam ehhez alkalmazkodni.

A második mosás után némi vasalás, összeszerelés, és máris kész.
Szerintem egy álom.
Az elején nagyon jó szolgálatot fog tenni, a lakásban bárhol lehet majd, nem kell hordozóban “ülnie”. Aztán ott lesz még az egész augusztus, amikor lehet még meleg és ha elmegyünk a Balatonra, ebben remek lesz neki, az árnyékoló tök jól működik, lecsukható, felnyitható.
Tervben már csak egy  passzoló rovarháló megvarrása van.

A nappali másik felének a fele is kész

Az úgy volt, hogy kaptunk anyuéktól egy polcot fémből, használjuk a garázsban, pakoljunk rá, jó lesz az ott…de a nappaliban meg volt egy rettenet szekrénysor, ahogyan az előző posztban láthattátok, amitől mindenképpen meg akartam szabadulni. A polc ugyan nem helyettesíti azt a mennyiségű rakodó helyet, amit a szekrény adott, de muszáj volt végre kitenni.

A fém polc nekem ilyen ipari jelleget ad, és úgy voltam vele, hogy mivel férfi is él a lakásban, ezzel nagyot nem lehet hibázni. Szépen megpróbáltam bevezetni, hogy mi lenne, ha…ha mégsem a garázsban kötne ki a polc az olajos cuccok között, amikor olyan tuti jól mutatna a nappaliban is.
Hajmeresztő ötletekben nincsen itt hiány:)

István egész gyorsan belement, mondanom sem kell, mire befejeztük már úgy gondolta, hogy az egész az ő ötlete volt és milyen jól kitalálta…

Úgyhogy mivel elhatároztam, hogy én ezt a napokban megoldom, tegnap hoztunk egy utánfutót, felpakoltuk azt a bizonyos szekrénysort és elvittük “továbbgondolásra”, bútorlap alapanyagnak..:) Anyósom élettársa szeret az ilyen “maradék” anyagokból szerkesztgetni, ez a szekrény már statikailag úgyis hulla volt. Nem volt egy ép része.
Alig vártam, hogy Anna elaludjon, persze mivel a hőség miatt újabban ötkor kel, épp délben ájult el, amikor a legnagyobb meleg van. No de sebaj, lássuk meg mindenben a jót, legurítottam a falat három réteggel és ecsettel megigazítottam a szélét. Az egész megvolt két óra alatt takarítással, visszapakolással együtt.

Persze készült “előtte” kép.
Ez nagyon nem én voltam, de szerintem a férjem sem…
Az “utána” már sokkal inkább:)

Holnapra is megvan a projektem, piacoltam egy mózeskosarat a napokban, azt rendbe szeretném tenni, hogy legalább kicsit nyugodtabb legyen a lelkiismeretem, hogy már valamivel azért az ifjabb Istvánnak is készülök!

Szegény nappali - before...

Súlyosan leleplező képeket hoztam ma.
Vállalom, igen, ez a nappalink, ez a káoszunk, ez az életünk.
A kép jobb szélén “Évi műhelye” illúzióromboló állapotban. Mellette a “gyerekszoba”, Tv, minden, ami ahhoz kell, hogy Annát magam mellett tudva mégiscsak haladjak valamerre.
A varrógép asztal híján széken.
A kellékek polc és hely híján egymás hegyén-hátán…
A rusnya szekrénysortól már búcsút vettünk tegnap.

Az átalakítás befejező része elkezdődött, ez az utolsó vörös fal, az utolsó szakasza a nappalinak, ami a kezem munkájára vár egy 3  éve, mióta először betettem a lábam ide:))) Alkalomadtán azért keresek majd képet a leges-legelső állapotról is, egyelőre elég, ha ennyivel sokkollak Benneteket!

Csúnyából szép

Persze ez szubjektív, de mint tudjuk, nekem a vörös nem barátom.
Találtam egy halál édes mécsestartó lámpást valami végtelen mocskos állapotban, de már akkor beleláttam, milyen szép lesz átfestve.
Éppen előtte nem sokkal vettem egy Martha Stewart-féle festéket a Hobbyművészben és itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam.

Alapozásra semmi szükség nem volt, pedig volt, ahol viaszos volt a felület.

A házikót teljesen szétszedtem, mindent kicsavartam, ami fém volt, hogy utána ne kelljen már pucolgatni a részeket.
Az üveglapok is kijöttek, azokat is levakartam.

Az alábbi képen még a régi, vörös fal látszik, mert a nappaliban az utolsó, a negyedik fal még ilyen, a közeljövőben azonban ennek is neki fogok esni. Azért azt hiszem, hogy ezt a kánikulát megvárom, de legalábbis annyit, hogy 30 fok alatt legyen a hő.
Mivel csak egy fal, néhány óra alatt meglesz takarítással együtt is, de muszáj volt megvárni, hogy a nappali szekrénysor kikerüljön.
(Majd arról is lesznek előtte-utána képek…)

És hát valljuk be, ez a szürke árnyalat a rozsdás tető ellenére is hatalmas változás.
A rozsda maradt, ha úgy fogom fel, akkor a házikó történetéhez tartozik, de levakartam róla a mocskot és a kormot.
A babasarokba szánom, a gyerekeknek.

Mivel már csak egy hónap van a legkisebb megszületéséig, lassan ebbe az irányba is el kell mozdulnom, elő kell készíteni a terepet:)

Brocante

Mostanában kicsit kezdek a shabby stílussal és a vintage kifejezéssel, ezek keverékével (és keverésével) betelni, és a kinti út során jött velem szembe meglehetősen sokszor a “Brocante” kifejezés, ami meghozta a kedvem ahhoz, hogy jobban utána is nézzek, miről van szó.

Azt tudni kell, hogy magazinok tekintetében elég kényes az ízlésem, nagyon kevés olyan magazin van, ami az én stílusom, egyetlen, ami teljesen és ez a Jeanne d’arc living.
Legmélyebb fájdalmamra itthon nem kifejezetten hozzáférhető és akkor még finoman fogalmaztam, az esetek nagy részében anyut kérem meg, hogy vegye meg a dán számot és hozza el nekem.
Ebben a magazinban szerepel gyakorta a brocante kifejezés…

Mit is jelent ez pontosan.
A brocante francia kifejezés, a sztakiban így fest:

n brocantefn

Az angol fordítása junk shop vagy second hand shop, ami azért a mi felfogásunk szerint nem egészen ugyanaz, mindenesetre nagyban fedi az én általam olyan nagyra tartott nagyon kopott, nagyon használt, de nagyon patinás és számomra nagyon értékes holmikat.
A flea market finds, vagyis ócskapiacos dolgok egyértelműen ide tartoznak.

Lássuk hát képekben is, miről van szó:

 Forrás: www.jeannedarcliving.dk

Misztikus kötődésem a szürkéhez

elég régre vezethető vissza.
Tulajdonképpen sosem voltam az élénk színek híve, egyszerűen nem éreztem magamnak a színeket, ez az érzés bennem most, amikor a neon színek kerülnek egyre inkább előtérbe, csak erősödött..

A szürke unalmas, állítják sokan, a szürke az új fekete, mondják mások.
És utóbbiakkal és előbbiekkel sem tudok igazán egyetérteni, mert a fekete egysíkú, a szürke az én szememben soha nem volt az.
Attól függően, hogy milyen színárnyalat kötődik hozzá, rózsaszínes, vagy kékes, barnás vagy más szín, a szürkének ezer árnyalata van, legalább annyi, amennyi szín létezik a világon.
Bármelyiket is keverjük a szürkével, az én szememben csak vonzóbb lesz.

Ezekbe a szalagokba is beleszerettem első látásra és nem volt választásom, el kellett hoznom őket. Amennyire csúnyán mutattak papír kartonra tekerve fóliázva, annyira mások lettek így, fa és karton spulnikon.
Ezek a natúr anyagok méltó hátteret adnak ennek -a szerintem rendkívül nemes- színnek.

Azt hiszem ez is olyan szerelem az életemben, ami még nagyon sokáig biztosan kitart. Alighanem örökre.

A képes felük


Most vasárnap

ők jöttek velem:

Igen, lehet szörnyülködni, karácsonyi csúcsdísz is van benne, eredeti, vintage dobozában, aminek mindig annyira tudok örülni:)

Tenger(ny)i emlék

Olyan különleges élmény volt nekem ez az út, hogy most azon vagyok minden porcikámmal, hogy minél több emléket, emlék-foszlányt elmentsek a kis agyamban, szívemben, lelkemben, ahol csak elfér, hogy később bármikor elővehessem..

Érdekes, de nem mindig onnan jön a megoldás, ahonnan várnánk.
Kint szerettem volna olyan szuvenírhez jutni, ami extra, ami valamitől személyesen nekem szól, kötődöm hozzá, kapcsolatom van vele. Így készültek el a csipkével bevont kavicsok, akikről az előző bejegyzés szólt.

És aztán ma hajnalban meg sétálgattam a veszprémi piacon és szembe jött velem ez az uszadékfás gyertyatartó.
Abszolut a világom.
Mondjuk a tengerpartra annyira nem jellemző az uszadék fa, mint akár a Duna partjára, de mégis, nekem egy az egyben ez jelentette most a tengert valamiért.

Így fognak a leendő polcra egymás mellé kerülni kövek, képek, csipkék és gyertyák, fémek és uszadékfák, mert ezek így alkotnak nekem együtt egységet.
Örök emlékül.
(Persze azért emlékalbum is készül a sok kint töltött útról.)

Csipke csipke hátán (vagy kavics hátán?)

Megérkeztünk Svédországból. Nagyon gyorsan eltelt ez az utolsó út is, de nem akartam emlékek nélkül hazajönni. Rénszarvasos kulcstartó vagy bögre szóba sem jöhetett, nem a stílusom. Olyan szuvenírt szerettem volna, amihez szerves közöm van, amit én találtam meg és amit lehet más nem is venne észre.

Volt pinterestes tervem, ezer éves, ez a kavics bevonás, de eddig nem volt olyan kavics, ami “méltó” lett volna rá. Ám ezeket a tenger formázta kavicsokat, köveket nem lehetett nem így megoldani… a svéd kövek a svéd lomison talált csipkébe burkolva.
Ez az igazi emlék…
Mennek a polcra a képek és a többi mellé…

Aztán voltak ezek a picike csipkék is a piacon kint, amiket muszáj volt hazahozni, mert egyszerűen ordítottak azután, hogy ők márpedig levendulatallérok szeretnének lenni.
Jöttek is és láttak és győztek!
 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!