Adventi koszorú Pankának
A dolog úgy kezdődött, hogy egy komolyabb koszorún dolgoztam magunknak, amikor megláttam ezeket a kis csészéket, amiket a veszprémi piacon szereztem Pankám leendő babakonyhájába és úgy döntöttem, felhasználom őket.
A gyertyák kivételével szinte minden kellék a piacról van.
A csésze aljakat elosztottam a koszorún, és forró ragasztóval, ragasztópisztollyal a lehető legnagyobb felületen odaragasztottam. Azért szeretem a ragasztópisztolyt, mert nagyon gyorsan köt és nagyon viztos tartást ad.
Aztán a kis csészéket készítettem el, tűzőhabot vágtam és ragasztottam mindegyikbe, ebbe szúrtam a gyertyát, hogy stabilan álljon.
A hobbyművész forgalmaz ilyen mohának kinéző, izlandi zuzmó néven futó zöldséget 260 Ft/ csomag áron, ami elég sok helyre elég.
Ezzel fedtem be a tűzőhabot és utána, amikor elkészült, ragasztottam hozzá a csészét a csésze aljakhoz.
Az egész egy szép tányérra került és bababiztos helyre.
Remélem, Panka szeretni fogja a gyertyák lángját.
Hagyományt szeretnék teremteni vele, a gyerekszobában minden évben lesz koszorú, ha rajtam múlik, ezután.
A porcelán tányérok új helye
Egy ügyes kézműves lány készítette nekem ezt a tányértartót, és ezzel egy régi vágyam váltotta valóra, mert én sehol nem találtam korábban ilyesmit. Boltban lehet kapni, egy kisebb vagyonért, persze talán komolyabb darabokat, nekem ez mégis közelebb áll a szívemhez…
És hogy miért?
Természetesen mert használt, mert nem új, nem unalmas, másnak pedig nem nagyon van ilyen…
A tányérok lelőhelye a vatera és a piac, a cukortartó vatera.
Konyha projekt on
Tegnap előtt este rám jött egy érzés, hogy a konyha és az előszoba festését nem tolhatom tovább, ha idén még végezni akarok a nappalival is, szóval neki kellene állni…
Igen ám, de egy közel másfél éves bébi mellett izgalmas, és a nyafogó férj sem szereti magát a festést, viszont az eredményt annál jobban:)
Szóval -amilyen a formám-, a nagyi szerzett pipiket és kakast, úgyhogy most van hol (és kikkel) bandázni Pankának, István éjszakás volt, alszik, a legnagyobb nyugalom, ami nagyon rövid ideig tart, ki kell hát használni és neki estem.
Aki ismer, látva a kiindulási állapotot nem nagyon csodálkozik rajta, miért szeretnék változtatni.
Íme egy “előtte” és egy “közben” fotó:
Az alap narancs, ami itt szerepel minden, csak az a szín nem, amit huzamosabb ideig el tudnék viselni magam körül, ahhoz képest már több, mint két éve viselem:) Mostmár tényleg muszáj volt lépni.
Azt hiszem, ez egy Dulux szín volt, jó mély, és sötét, hogy még véletlenül se legyen olyan könnyű átfesteni. Amellett, hogy nagyon drága egy valami, egyszerűen mállik le a falról, úgyhogy két réteg mélyalapozóval kezdtem a napot reggel, utána került fel az első réteg. A munka milyenségéről árulkodik, hogy egy réteg mennyire fed, tehát legalább hárommal kellett terveznem.
És a három rétegre való tippem elég jól bejött, a harmadik réteg szárad most. Ahogy nézem olyan, mintha egy teljesen szürke nyers beton fal lenne, pedig ebben van bézs is. De a konyha egy északi ablakkal bír, és nem süt be a nap soha, ma meg különösen ködös, borult az idő.
Mindjárt megyek az ecsettel a szegélyeket és a kisebb részeket megcsinálni, mert a nagyját tedi hengerrel nyomtam le, nagy előnye, hogy annál szebb lesz,minél “össze-visszaábban” gurítgatom.
Éppen nekem találták ki:)
Ha pedig készen lesz az a bizonyos fal, ami az első képen látható, akkor a mellékelt ábrán az előtérben szereplő polc kerül majd fel rá, amit legutóbb piacoltam Veszprémben.
Alá egy ugyanilyen széles, három fiókos komódot szánok, amit pedig hétvégén hozunk el Budaörsről, azt a vaterán vettem 4000 Ft-ért. Le kell festeni, és fogantyú kell rá, de az apróság lesz:)
Festés kávéval
Papíron és textilen is kipróbáltam. A papír ötlete menet közben jött, mert a hideg kávéba áztatott csipkét papír törlőre tettem ki, hogy foltosan szívja vissza a színt, nem akartam, hogy egyenletes legyen. Összegyűrt papírtörlőn csak ott szívta ki, ahol hozzáért a papír…
Aztán a papírtörlőre kis nescafe granulátumot szórtam,ami a víz miatt márványosan szétfutott, és imádtam a hatását.
A papírtörlőket a fűtőtesten szárítottam meg, a csíkok a fűtőtest bordái miatt alakultak ki ott gyorsabban száradt.
Gondoltam, hogyha a papírtörlő ilyen jól néz ki, kipróbálom DIPA kartonnal is, a formalyukasztómmal nyomtam címke formát és beletettem a kávéba. Pár perc alatt elázott annyira, hogy nem mállott még szét, de a szélét jól felmarta, úgyhogy kivettem és a fűtőtesten szárítottam meg.
Tapasztalataim szerint annál “szebb” a hatás, minél hirtelenebb a száradás,
A csipkék szélén sötétebb, ahogy látszik, és amúgy is, teljesen kiszámíthatatlan és szabálytalan az eredmény.
Tényleg olyan lett, mint ami már jó régi és mindenki összekente.
A folyamat visszafordítható, egy alapos mosással hófehér lenne megint, ezért mosni való textilekre nem ajánlom, de olyanra, ami nem lesz mosásban, mindenképp!
Ezeket a csipkéket az ünnepi asztalunkra szánom majd poháralátétnek, így ha véletlen vörösbor foltos lenne, szerintem az is csak tovább dobna rajta ezek után.
A papírnál száradás után némi hullám maradt, amit vasalóval oldottam meg, és mivel korábban a gondatlanságom miatt felolvadt némi műszál és keményítő a vasaló talpára, ez a vasaláskor fekete szemcsék formájában jelent meg. A nagyobb foltokat a nedves felületre szórt granulátum feloldódása utáni elmaszatolással oldottam meg.
Az utolsó képen a teljesen véletlenül tökéletesen a képbe és stílusba illő sandiland kitűzőm,amit ma hozott a posta!
Andi munkáit ITT találjátok!
Új levendulások
Zsuzsitól kaptam egy doboz csipkét, amit ők kidobtak volna, és a doboz rejtette ezt a mesés horgolt takarót is, amiért egyszerűen odáig vagyok…nem tudom, miért kapok ennyi mindent Tőletek csak úgy, de mindenesetre nekem minden egyes nap karácsony, amikor ilyen meglepik érkeznek!
Azt megígérhetem, hogy akik rám bízzák ezeket a meséket, azok biztosan tudhatják, jó helyre került a küldeményük, mert én mindegyiket a gyerekemként szeretem és azon leszek, hogy a legjobb helyet találják meg, akár feldolgozásra kerülnek, akár nem.
Amikor nem olyan jó
Persze mihez képest…
Eddig szinte minden alkalommal ennek a többszörösét hoztam haza, ám most sem vagyok szomorú.
Látszik a következő előtte-utána képen, hogy milyen állapotban találom meg ezeket a kis apróságokat, az ezüstözött perem és az evőeszközök befeketedve, a kis tálon a kosztól nem is látszik a minta, a 3 kg gomb pedig koszosan, ömlesztve…
Viszont annál nagyobb élmény volt itthon rendbe tenni őket! közel 3 órán át válogattam a gombokat, de megérte, rengeteg üveg és kagyló volt közötte, az egész zsákot 1000 Ft-ért adta oda nekem a nőci.
Továbbra is gyűjtöm a vintage evőeszközöket, minél különlegesebbek és minél különbözőbbek, annál jobb!
A gombokat is fel fogom használni, azokból sosem elég, de gombok terén is ragaszkodom a természetes anyagokhoz, üveg, fém, textil, kagyló…
Amerikai pite
Sok minden van a fejemben mindig, tervek, ezerszám, ezek egyike volt az amerikai stílusú almás pite elkészítése is, ám mindeddig nem volt hozzá formám.
A napokban szereztem egyet, így indulhatott a sütés! Millió recept van fenn a neten, én ezt választottam:
Hozzávalók:
Tészta:
350 g liszt
1 késhegynyi sütőpor
1 tasak vaníliás cukor
1 csapott teáskanál só
175 g lágyvaj vagy margarin
1 tojásfehérje (közepes tojásból)
50 ml (kb. 4-5 evőkanál) hideg víz
Töltelék:
1 kg alma
100 g porcukor
1 mokkáskanál fahéj
50 g búzadara
Ezenkívül:
1 tojássárgája (közepes tojásból)
1 evőkanál tej
Elkészítés:
A lisztben elvegyítjük a sütőport, majd egy keverőedénybe szitáljuk, és a többi hozzávalót is belehelyezzük. Kézi robotgéppel (dagasztó spirál) először alacsony, majd a legmagasabb fokozaton addig verjük, amíg egynemű tésztát nem kapunk. Egy enyhén belisztezett munkalapon a tésztát még egyszer átgyúrjuk, és fóliába csavarva legalább 30 percig hideg helyen tároljuk. Utána a tészta 1/3 részét egy enyhén belisztezett munkalapon kör alakúra (átmérő: 28 cm) nyújtjuk, és gyümölcstorta formába helyezzük. Egy villával többször megszúrkáljuk, és elősütjük.
Alsó és felső sütés: kb. 200 °C (előmelegítve, a sütő alsó harmadában)
Légkeveréses: kb. 180 °C (előmelegítve)
Gáz: kb. 4. fokozat (előmelegítve)
Sütési idő: kb. 15 perc
Sütés után a tésztát kicsit hagyjuk kihűlni. Közben a maradék tészta 1/3 részét kinyújtjuk úgy, hogy kb. 3 cm széles legyen. A tésztacsíkot körbe az alsó lapra helyezzük, és a forma oldalához nyomkodjuk. A töltelékhez meghámozzuk az almát, lereszeljük, a porcukorral és a fahéjjal jól elkeverjük. Egy edényben a levében megpároljuk. Amikor elég puha, levesszük a tűzről, és hozzáadjuk a búzadarát. Így töltjük a tésztába. A maradék tésztát enyhén belisztezett munkalapon kör alakúra nyújtjuk. Kis figurákat szaggatunk ki belőle, pl. almaformát. Majd feltekerjük a nyújtófára, óvatosan beborítjuk vele az almatölteléket, és kicsit rányomkodjuk. Ha szükséges, levágjuk a túlnyúló részt. A tojássárgáját elkeverjük a tejjel, bekenjük vele a pite felszínét, ráfektetjük a kivágott formákat, és azokat is bekenjük.
Sütési hőmérséklet: mint az előbb
Sütési idő: kb. 45 perc
A pitét sütés után a formában hagyjuk kihűlni. Langyosan, Dr. Oetker Vaníliaízű Desszertöntettel tálaljuk.
Én a receptben szereplő porcukrot mézzel helyettesítettem, de így is isteni!
A tészta elősütése után, amikor az oldalát tesszük fel, gondosan össze kell dolgozni az alsó, elősütött lappal, mint régen az agyagot, ujjal összehúzva.
A búzadarából kicsit többet tettem bele, mert több levet engedett az alma,miközben összefőztem a mézzel és a fahéjjal.
A tetejét nem muszáj süteményformával vágni, de valahol kell hely a gőznek, hogy ne repedjen szét, ezért vagdostam be, ráadásul ez “férj/pasi-barát”, látják, hol lehet vágni a következő szeletet:)
A szélénél pedig, miután ráborítottam a tetejét, az oldalsó részt visszahajtottam rá és a kés életlen oldalával végig nyomkodtam, hogy ne jöjjön szét.
Nem volt bonyolult, bár kicsit hosszadalmas, minden percet megér!
