Ma végre jó idő volt, napok óta, sőt, hetek óta értek ezek a dolgok a fejemben, csak közbejött ez a fránya kórházazás. Na, de az én időm is eljött.
Ma kezdődött a nagy festős projektek sora, holnap fejeződik be, ám már ma is van olyan,amit tudok mutatni.
Volt egy piacolt Bavaria porcelán étager-em (emeletes kínálóm), aminek a fogantyúja arany színű volt, és ezt nem szeretem. Szétszereltem, a legalsó elemre papírt tettem és rácsavartam az elemeket, így fújtam le.
Alapozó spray és fehér akril, számtalan rétegben,amíg tökéletes, vastag fedés nem sikerült, mert megmondom őszintén, ez igazi türelemjáték.
Aztán volt egy rénszarvasom, arra is festés várt és ugyanígy a nagy esztergált gyertyatartó.
Míg az első munkadarab ma már készen is lett, a további kettőt holnap fejezem be.
Közben Panka olyan jól elaludt, hogy volt időm lecsiszolgatni a bölcsőt is, amit a vaterán vettem neki és azt is lealapoztam, a szárítókötélen éjszakáznak ma, hogy tökéletesen megszáradjanak.
És akkor még nem említettem a thonet jellegű széket, amit a munkaasztalom mellé szánok majd, azt is lealapoztam ma.
Régi vágyam volt már egy ilyen emeletes kínáló, a legtöbbel az a bajom, hogy túl csicsás. Eleve valamiért nem tudom elviselni a festett porcelánokat, és a legtöbb nem ilyen sima, fehér. Ezért örültem meg neki annyira. Még az sem érdekelt, hogy a legfelső tányérka egy kicsi részen le van pattanva.
Alig várom, hogy szépen kidekorálhassam a karácsonyi asztalra vagy egy egyszerű délutáni teasütizéshez!
Minden percet és forintot megért, azt mondom, akinek van ilyesmi és vacillál egy ideje azon, fújja-e vagy ne, az fújja…
Nem fogja megbánni!
Oldal ajánlása emailben
X
